"W.h.e.r.e. t.h.e. r.a.i.n.b.o.w.s. e.n.d..."

  Minden egyes esőcsepp "eltalál" valamit: a földet, háztetőket, autókat, ablakokat, lámpákat, ráhullik az idős hölgy hajára, és a mellette sétáló kiskutyája szőrére is.És minden egyes kimondott szó "elér" a szívhez.Ma V.mondata eléggé elért.A nevem helyett, egy másik lány nevét mondta. Rosszul esett, még akkor is, hogy ha csak véletlenül mondta.Csak annyit kértem, hogy találkozzunk, de ő nem ért rá.Elég bunkón viselkedett, és ilyenkor szoktam kiábrándulni, és rájönni, hogy a dolgok, emberek nem változnak.Rossz néha ránézni, és azt látni, hogy ő ellök magától, és nem tudom, hogy azért, mert már tényleg elfelejtett és lezárta végleg a kapcsolatunkat, vagy csak ez amolyan "védekezés".Furán esnek ezek az apró dolgok.Elérik a szívemet.A legrosszabb az a nap volt,mikor megláttam, hogy nincs már a kezén a "szerelem" karkötőnk. Leszakadt. Én még viseltem, mert tudtam, ha levágom, akkor tényleg vége.És már semmi sem köt össze minket.A szívem szakadt meg, és sírni tudtam volna.És most, hogy a sötét borongós időben a gőzölgő 3in1 kávémat iszom, rádöbbenek, hogy még mindig hiányzik.Hiányzik, az, ahogy megölelt, mikor meglátott, és homlokon csókolt, vagy csak a mosolygása mikor tudtam, hogy tényleg jól érzi magát velem.De lehet, hogy nem is ő hiányzik csak az érzés?Nem akartam mást, csak, hogy úgy szeressen mint, ahogy én szerettem, és reménykedtem, hogy eljön majd a pillanat, mikor rájövök, hogy úgy szeret, ahogy én szeretem. Sosem értettem, azokat a költőket akik a reményről írtak, de most már kezdem érteni.Hinni kell valamiben addig amíg csak lehet.Ott volt Csokonai megírta a Reményhez c. művét, és hitt benne, hogy a dolgok megváltozhatnak, és a lány majd viszont szereti.Erre jó példa barátnőm is, aki holnap találkozi talán mondhatjuk, hogy a nagy szerelmével.Nem jártak sokáig, de a lány teljesen bele szeretett  a fiúba, viszont viszonzás nem igazán volt.Most bízik a találkozásukban,és reménykedik abban, hát ha a fiú azért szeretne találkozni vele, hogy elmondja, hogy szereti, és, hogy folytassák ott ahol abba hagyták.(ha rosszul gondolom bocsánat).De nem úgy van, hogy a szerelem akkor talál meg amikor legkevésbé sem számítasz rá? Vagy tényleg a remény hal meg utoljára?